Tókerülő 3 napos lovastúra

Tiszafüred-Tiszaörvény

Tiszafüred a Hortobágy szélén fekvő, 13 000 lakosú város a Tisza partján. A Tisza mindig is fontos szerepet játszott a Tiszafüred életében. Tiszafüred a Tisza-tavi régió legnagyobb települése és idegenforgalmi központja.Tiszafüred és környéke a csendes természeti környezetre vágyó vendégek kedvelt helye. Az idelátogatóknak lehetőségük van lovaglásra, lovas túrákon és a Tisza mentén kerékpáros túrán való részvételre. Aki megcsodálja ezt a tájat az beleszeret és évről-évre visszatér. A Kis - Tisza partján szép, kiépített környezetben található a szabad strandfürdési és vízi sportolási lehetőségekkel. Vendégeinek Tiszafüred és környéke minden évszakban változatos kikapcsolódási lehetőséget biztosít. A szinte teljesen érintetlen vízi környezet, az ártéri erdők a horgászatra és a vadászatra is igen kedvezőek. A ritka madárfajokat bemutató madárrezervátumok (Tiszafüred és Poroszló között és Kócsújfalu határában az egyek- pusztakócsi mocsarakban), a Hortobágyi és a Bükki Nemzeti Park közelsége, a környék arborétumai (Tiszaigar, Erdőtelek) a természetkedvelőknek nyújtanak élményekben gazdag programot. A Tisza-tó mellett szintén nagy kincse városunknak a termálvíz, az idelátogatókat a termálstrand várja. A strand területén található úszómedence, strandmedence és fedett termálmedence, melynek 39 C-os alkáli hidrogénkarbonátos vize kiválóan alkalmas regenerálódásra és különböző mozgásszervi és reumatikus betegségek kezelésére. A városban melegvizes gyógyfürdő területén szakrendeléssel működő nappali kórház nyújt gyógykezelést a mozgás szervi betegségben szenvedőknek. Tiszafüred kedvező fekvése lehetővé teszi az itt üdülők számára, hogy megismerjék a környék nevezetességeit.

Nyúzó Gáspár Tájház

A tájház Tiszafüreden a Malom u. 12. szám alatt található, melyet Országos Műemléki Felügyelőség 1975-ben népi műemlékké nyilvánította. A tájházat 1977-1978-ban újították fel az Országos Műemléki Felügyelőség, a Közép-Tiszai Intéző Bizottság és a tiszafüredi Nagyközségi Tanács támogatásával. A ház a falu régi településmagvában épült. Ezt a falurészt a XIX. század elejétől a századfordulóig építették be zugos utcahálózattal, viszonylag nagy telkekkel és gazdasági udvarokkal.
A Malom utcai ház az utolsó, műemléki szempontból is értékes, pontosan azonosítható XIX. századi fazekasház, melynek lakói a Nyúzó-fazekasok voltak. Megvásárlásának és berendezésének az volt a célja, hogy eredeti környezetében mutassák be a félparaszti sorban élő fazekasmesterek élet- és munkakörülményeit, emléket állítva ezzel a híres tiszafüredi fazekasságnak.
A telek az idősebb Nyúzó Gáspár fiatalon elhúnyt első feleségéé, Kiss Juliannáé volt. Tiszafüreden a házakat 1852-ben számokkal látták el. A mai Malom utca 12 ekkor a 195-ös számú ház volt. Itt született a fiatalabb Nyúzó Gáspár, az első házasságából származó egyetlen gyermek, aki a házat a beltelekkel együtt örökölte. A lakóház építési idejét a XIX. század közepére, vastag falai, bélelt ablaknyílásai alapján még ennél korábbra, 1830 körülre is tehetjük. Építője Kiss Julianna apja lehetett, aki telkesjobbágy volt. Fenyődeszka borítású vértelkét későbbi átépítéssel kaphatta. A családi emlékek a ház építési idejét nem őrizték meg, de a helyi hagyomány szerint 1830 körül Józsa Gyuri, a város országszerte ismert tréfás földesura itt osztott ki új telket jobbágyainak.
A fiatalabb Nyúzó-fazekas lánya, Ilona mindig úgy mesélte gyermekeinek, hogy ez nagyon öreg ház, minden testvére itt született. A bejáratnál levő, de 1990-ben kivágott nagy diófát pedig éppen az ő születése (1892) feletti örömében ültette az apja. Ugyancsak ő mesélte, hogy nagyapja, az idősebb fazekasmester is itt lakott, majd elöregedve, kiköltözött a szőlőbe.
A ház hagyományos alaprajzú, három osztatú (középen pitvar, két oldalán szoba és műhely), fával borított vértelekkel, kettős, klasszicista oszlopokkal épült, tetejét nád borítja. Szerkezeti rajza az évek során alig változott. A ház műhely felőli végén még egy helyiség volt, melyet a fazekasok raktárnak használtak, de 1950 körül megrongálódott és lebontották. A ház megvételekor, a ház előtti oszlopsor fölött egy közel 6 méter hosszú gerenda nyúlt túl, jelezve az épület egykori folytatására. Ez a házrész korábban kamra is lehetett.
A házba a pitvaron keresztül lehetett bemenni, mely korábban szabadkéményes volt A szabadkéményt 1919 előtt padlásolták le. A bejárattól balra a padlásfeljárót alakították ki. A pitvarból jobbra, az utca felé nyílt a szoba, két ablaka az utcára, egy pedig az udvarra nézett. A pitvarból balra a műhely nyílt. Ezt csak egy udvarra néző ablak világította meg. A műhely hátsó falán egy kis elhúzható ablak volt, itt adogatták ki az égetésre vagy raktározásra előkészített edényeket.
Mindkét helyiségben az átlagosnál nagyobb méretű szögletes sifonkemence volt, melyet a cserépedények szárításakor úgy használtak, hogy deszkapolcokkal építettek körbe. A kemencéket a pitvarból fűtötték. A szobai kemence még áll, ajtó melletti oldalán kis beépített tűzhelyet alakítottak ki. A műhely kemencéjét 1930 körül lebontották, itt csak a beépített tűzhely maradt meg. A lakást a Nyúzó-család több generáción át gondosan megőrzött bútordarabjaival rendezték be. Legrégibb darabja egy 1830 körül készült későbarokk almárium, mely az idősebb Nyúzó Gáspár édesanyjának, Orosz Máriának hozományához tartozott. A másik két jeles bútordarab (a konyha korsólócája és a műhely tulipánosládája) Kiss Julianna hozományához tartozva 1861-ben és 1862-ben készült. A láda tiszafüredi asztalosmunka, mely sötét alapszínű, két körmezőbe festett gránátalmás darab. Ugyancsak a műhelyben látható a kék-fekete márványozású, 1856-ban készült falitéka is. A bútorzat többi része - beleértve az egyéb lakberendezési tárgyakat is, - az ifjabb Nyúzó Gáspár, illetve lányának használati tárgyai. Ilyen az egyajtós szekrény, mely a fiatalabb fazekas feleségének hozományaként 1888-ban készült. A hozomány többi része is polgáribb jellegű volt, melyet az magyaráz, hogy a feleség, Kovács Ida módosabb birtokoscsaládból származott. A szobai kemence sutján helyeztük el az ifjabb Nyúzó Gáspárné 1890-ben készült mosósulykát, a komód tetején lévő fazekasmunkákat a férje készítette. Felette családi fotók is láthatók.
A pitvar berendezése igen egyszerű. A bejárati ajtő bal oldalán az almárium, jobb oldalán a korsólóca áll, rajta mázas és mázolatlan korsók. A hátsó falon asztal, két oldalán szék, mellette házi készítésű polc, a stelázsi. Az asztal felett és a kemence nyílásainál a XIX.század végén készült füredi cseréptányérok, tálak. A műhely berendezése rekonstrukció. A fazekaskorongot és a mellette lévő fazekasszerszámokat az 1886-1953 között élt Katona János használta. Polcon száradó egyszer égetett edényeit Szűcs Imre, a Népművészet Mestere még kezdő fazekasként adományozta a múzeum berendezéséhez. A tulipánosláda mellett még családi darab az egyajtós kisszekrény, tetején az ifjabb Nyúzó 1905-ben készített lisztesbödönjével. Az asztalon lévő írókák egyike 1887-ben készült, tulajdonosa az egyik itt dolgozó fazekassegéd, Bozsó Lajos volt.
A házhoz tartozó nagy telekből két nyilasnyit (Tiszafüreden egy nyilas 100 négyszögöl) 1971-ben eladtak. A teleknek ezen a részén álltak a gazdasági melléképületek, ól, istálló, de itt volt - kis különálló épületben - az égetőkemence is. Erre a telekrészre új házat építettek, s a gazdasági rendeltetésű épületekkel együtt az égetőt is elbontották.

Tanösvény

A Tisza-tó számos ritka és kevésbé ritka madárfajnak nyújt békés és bizotnságos otthont, ahol a természet iránt érdeklődő látogatók kénylemes körülmények között bele is pillanthatnak az életükbe és mindezt anélkül, hogy megzavarnák a madarak mindennapjait.
A vízi sétányon a víz fölött 1500 méter hosszan kiépített út vezet a különböző megfigyelési pontok, madárvárták, pihenőszigetek és a kilátó között. A kiindulási ponthoz egy 20 személyes kishajóval lehet eljutni. Az út mindössze néhány percet vesz igénybe, hogy minél több időt lehessen a madarak megfigyelésével tölteni, ami általában 1,5-2 óra, de természetesen lehetőség van hosszabb tarztózkodásra is. A kikötő, a hajó és a vízi sétány is úgy van megépítve, hogy azt babakocsival vagy kerekes székkel is kényelmesen lehessen használni.

Különleges túrák
(Előzetes bejelentkezés alapján!)

* Gyermek foglalkozások
* Osztálykirándulások
* Fotószafari
* Hajnali, esti és éjszakai túrák
* Tisza-tavi ötpróba: tavat átszelő kirándulás Poroszlótól Tiszafüredig hajóval, palló-úton, csónakkal, gyalogösvényen és komppal
* Hosszú túrák
* Növénykeresõ és felismerő túra
* Madárszámláló és meghatározó túra

A madárrezervátum megközelítése
A kikötő Poroszlón, a szabadvízi strand mellett, a 33-as főúttól 500 m-re található.

Megközelíthető:
• Autóval: 33-as foúton Poroszló központjában kitáblázva
• Autóbusszal: Eger–Debreceni járatok, Poroszló, Református
templom, megálló 700 m
• Vonattal: Füzesabony–Debrecen vonalon Poroszló állomás, 2 km

Babamúzeum

A paraszti tisztaszoba, és az ott látható mindennapi használati tárgyak segítik elképzelni a
századforduló abádszalóki emberének életmódját. Arany András kötélgyártó mester hajdani eszközei a kötélgyártó mesterséget idézik a látogató elé. Munkájának híre túljutott az országhatáron is.
A faluház leggazdagabb, legdíszesebb része a Kárpát-medence 172 féle viseletét 358 db babán
bemutató kiállítás. Készítője, Steigauf Józsefné elsősorban a magyarok lakta települések ruházkodását dolgozta fel, de megtalálhatók itt a sváb, szász, cigány, ruszin, rutén, szlovák, dél-szláv, horvát stb. nemzetiségek öltzetei is. A Föld 62 országának 218 öltözetében is gyönyörködhet a látogató.
Az Itáliából származó vert csipkét hazánkban 4-500 éve készítik. Abádszalókon még 40-50 évvel ezelőtt is fontos megélhetési lehetőséget biztosított. A lányok már tíz éves koruktól csipkeveréssel keresték meg a ruházatukra valót. Sajnos ma már csak kevesen ismerik ennek a gyönyörű kézimunkának a készítését. Előzetes egyeztetéssel a megjelölt időponttól eltérően is látogatható.

56 cm-es méretű babákon több mint 560 rend ruha tekinthető meg. Elsősorban a Kárpát-medence területéről származnak, de lelkes adakozók, diplomaták jóvoltából a Föld több mint 60 országának jellegzetes népviselete is kiállításra került itt, 218 db babán bemutatva. Érdemes megtekinteni az épületben látható helytörténeti gyűjteményt is az itt élők tárgyi kultúráját.

Elérhetőség

Abádszalók, István király u. 41.
Tel.: 59/355-383
Fax: 59/355-603

Nyitva: Máj. 1-szept. 30.: K-V 9-12

Kapcsolattartó: Steigauf Józsefné

Abádszalók

Tiszafüredtől 20 km-re Jász-Nagykun-Szolnok Megyében, a Nagykunság észak-nyugati részén, a Közép-Tisza bal partján, a Tisza-tó mellett fekszik. 1895-ben egyesült Tiszaabádból és Tiszaszalókból.
A várost a Kisújszállás-Kunhegyes-Tiszafüred közötti kőút, és a város határát érintő Kisújszállás-Kál-Kápolna közötti 102-es vasút kapcsolja be az országos forgalomba. Nagyobb városok a környékén: Karcag, Szolnok, Tiszafüred, Jászberény.

Nevezetességei

- Tiszaabád református temploma 1787 és 1789 között épült.

- Tiszaszalók mai református temploma 1811 és 1822 között épült. 1842-ben tetőzete leégett, majd 1924-ben újjal cserélték ki.

- Tiszaszalók római katolikus temploma 1744-ben barokk stílusban épült. A berendezés: a szószék, a keresztelőkút copf stílusú, és 1790 körül készült. Oltárképeit az abádszalóki születésű Kovács Mihály festette 1870-73-ban.

Babamúzeum: A kiállításon a Kárpát-medence 156 féle viselete 360 db babán (56 cm-es hiteles kicsinyített másolatok) látható. Illetve a világ 65 országának 226 db babája is megtekinthető, és a kiállítás folyamatosan bővül.

Abádi partifecsketelep: Több mint százötven madárfajt azonosítottak ezen a tájon. A természeti értékek közül kiemelkedik a védett természetvédelmi területen található abádi partifecsketelep.

Malom-fogadó: A Mikszáth út tiszai strand felé eső részén áll a Malom-fogadó, amely az Eppinger-féle malom volt. Itt működött 1912-13-tól az abádszalóki gőzfűrész és gőzmalom.

Tiszanána-Dinnyéshát

Sokak szerint Tiszanána a Tisza-tó szíve, ékszerdoboza, legszebbike. A dinnyésháti strand és csónakkikötő, ismertebb nevén az "Álompart" méltán érdemelte ki a fürödni és kikapcsolódni vágyó turisták szeretetét és elismerését. Elsősorban a kellemes, nyugodt, csendes pihenésre vágyóknak ajánljuk, azonban az aktívabb időtöltést kedvelők is jól érezhetik itt magukat, köszönhetően a fürdőzésen és napfürdőzésen kívül végezhető számos szabadidős tevékenységnek. (kajak-kenu túra, horgászat, csónakázás, lovaglás stb.)
A településhez tartozik a Tisza mellett fekvő üdülőterület, Dinnyéshát. Csónakkikötője több száz vízijármű befogadására alkalmas. A kikötű közelében szabadvízű strand található. Tiszanána keleten Saruddal, északra Kömlővel, nyugaton Kiskörével határos. Déli határát a Tisza folyó alkotja.
Felszíne alföldi sík. A tengerszint feletti magassága átlag 100 méter.

Tiszanána nevezetességei

A református templom 1752-ben épült.
A katolikus templomot Galántai gróf Eszterházy Károly egri püspök építtette 1788-ban. Az építkezésről pontosabban tudósít a Farkas János püspöki „Brauschreiber” által vezetett építkezési napló, amelyből megtudjuk hogy, 1784-ben a templom „Fundamentuma a földszínéig felépült, (és télire) három sor téglával és ismét a téglák tetejin agyaggal le vagyon a Fundamentum fedve” Ugyanezt jelenti a tiszanánai tiszttartó is 1784 november 24-én. Ugyaninnen értesülünk, hogy: 1787-ben még nem remélhető, hogy a kőművesmester (Francz József) a templom fedelét el tudja készíttetni.
Mégis december 28-án azt jelentheti Farkas János Esterházynak, hogy „Tiszanánáról már az Átsok bejöttek s a templomot befedték s nincs többé semmi zsindelyre szükség”. A következő évben benyújtja a kőművesmester (Francz József) a toroksisak rajzát. Még 1788-ban elkészíti „Francz Mester a T.Nánai templomba készülendő Asztalos munkákról való írását „delineátióval”. Év végére az ács a templom zsindelyezésével is elkészült, s „meg is festette a templom fedelének egyik részét”.1789-ben felhúzzák a toronyba a harangot, felteszik a szentélyre a keresztet, 1790-ben pedig kiadják az oltár kőfaragó, márványos és szobrászati munkáit Pliczner János egri kőfaragónak, Giovanni Adami felsőtárkányi márványosnak és Halblechner egri szobrásznak. Az oltáron dolgozik még Mozer József egri szobrász is. 1796-ban a püspök rendeletére Nepomuki Szt. János képét Szikora egri festő készítette el, s amikor a plébános kifüggesztette ezt a képet, az eddig ott lévő Mária-képet átküldötte a maklári plébánoshoz.

Egyek

Egyek területe már az őskorban is lakott volt, a belterület kiemelkedett a Tiszát kitévő felszínből és ez tette alkalmassá lakhatásra. A községről Priszkosz görög történész is jelentést tesz mint lakott helyről. Szabó Károly történész szerint nevét Edekon hun követtől nyerte. A falu – mint írja – “mindenképpen ősnépek telephelye volt, kitűnik abból midőn 1868-ban a községtől délnyugatra szőlő ültettetett, a földből igen sok urna… és bronztárgy ásatott ki," Pais Dezső a “szent" jelentésű ügy, üd, így ad, egy szavunkból magyarázza – “k" vagy “g" kicsinyítő képzős származékként. Győrffy György ezzel szemben “Ügyek" személynevünkben egy honfoglalás előtti időből átvett régi tKörök, “ügő" méltóságjelölő köznév, már magyar “k" képzővel bővült alakját látja.Írásos forrásokban viszonylag későn /1322/ bukkant fel, de egészen bizonyosan korai megjelenésű község. Legkorábbi templomát ugyanis Szent István tiszteletére építették a XII. század elején. A község a tatárjárás során elpusztult, csak a XIII. században telepítették be. Egyek tatárjárás utáni birtokosa János, a századfordulón a magát a faluról elnevező középbirtokos Egyekiek egyik sarja Mihály volt. 1367-ben zárulnak az Egyeki családot érintő adatok. A település első tulajdonosai - Zoltai Lajos, a debreceni városi múzeum tudós igazgatója meggyőző bizonyítékai alapján - az Árpád-kori eredetű Egyek-i-család. Később a falu az Ohati, a Bérczy, a Linkai és a Zelenay-családok birtoka volt.
Zelenay Gergely 2000 aranyforintért nagy-luchei Dóczy Orbán egri püspöknek adta el. Mátyás király
Budán kelt oklevelében olvasható, hogy Nagylucsei Dóczy Orbán egri püspök 1487-ben Egyek (Ethyek) faluban élő "népeinek és jobbágyainak" megszerezte a kiváltságot, hogy áruikkal háborítatlanul közlekedhetnek szerte az országban, s az egri püspök egyeki jobbágyait törvény elé vinni csak az egyeki bírákkal és esküdtekkel egyetértésben lehet. A birtokot a szerémi püspök - Dóczy István, az előbbi unokaöccse I492-ben az egri káptalannak adományozta. Szolnok 1552. évi eleste után a törököknek adózó helynek, a szolnoki szandzsákhoz tartozónak írták össze. 1615-ben pedig a bajomi vár tartozékai között tartották számon.
A XVI. század második felében a lakosság nagy része a református hitre tért, s 1621-ben már Egyek református templomát is említi forrás. Legrégebbi úrasztali (református) kelyhe 1694-ből való. A második hajdúfelkelést követően - mint a bajomi uradalom tartozékát - Nagy András hajdúgenerális kapta. A török kiűzése után, mint a szomszédos települések legtöbbjéért, az egri káptalan - mint a hajdúk előtt jogos tulajdonos - pert indított egyeki birtoka visszaszerzéséért. A per eredményeként
Egyek újra káptalani birtok lett. A református vallású lakosság 1700-ban még kedvező szerződést kötött az akkor Kassán székelő Egri Főkáptalannal, de az évszázad második felére az erőszakos rekatolizációval párosuló földesúri (káptalani) terhek növelése a lakosság elmenekülését eredményezte. 1787-re az egyekiek telkeiket pusztán hagyva szétszóródtak, elköltöztek. 1773-ban - a reformátusok rovására végrehajtott úrbéri rendelet miatt - pecsételődött meg végképp az egyekiek sorsa. A legtöbben az Arad megyei Kispereg pusztán (ma Peregu Mic, Romániában) telepedtek le. A XVIII. század végén - Szentmargitához hasonlóan - katolikus telepesekkel népesült be újra. A XIX. században, az Alföld nagy folyamszabályozásainak idején, különösen a Tisza medrének kordába szorításával fejlődése újabb lendületet vett. A folyamszabályozás sok embernek munkalehetőséget nyújtott, a víz alól és az árvizektől mentesített részek pedig kitűnő minőségű, szántóföldi művelésre alkalmas területeket jelentettek. Az első világháborúnak 229 egyeki hősi halottja volt, még ennél is nagyobb áldozatot követelt a második világháború. A település 1876-ig Szabolcs vármegyéhez tartozott. Amikor az 1876. XXXIII. törvénycikk rendelkezése nyomán megalakult Hajdú vármegye, a hat "öreg hajdúváros", három bihari és kilenc Szabolcs megyei község - ezek között
Egyek is - Hajdú vármegyéhez került. Az első világháború és a Tanácsköztársaság után a lakosság ismét hozzákezdett a mezőgazdálkodáshoz. Ebben az időszakban kezd kialakulni falunkban egy vékony gazdagodó parasztréteg.1945-ben került sor a földosztásra községünkben, amelynek során a káptalani birtokot felosztották. A község életében jelentős esemény volt az 1947-ben megkezdődött villamosítás. Jelentős előrelépést jelentett mely később a termelőszövetkezethez került át számos embernek biztosított munkát. A községet 1970 július 1-től nagyközséggé nyilvánították, azóta látja el az ezzel kapcsolatos feladatokat, viseli ezt a címet, 1970 és 1990 között nagyközségi tanácsként működött.

Kisköre - Erőmű

A Tisza-völgyében a Kiskörei Vízlépcső és a vele összefüggő öntözőrendszer megépítése további jelentős lépés volt a folyóvíz komplex hasznosítására.

A Kiskörei Vízlépcső a Tisza 404 fkm szelvényében, jobb parti átvágásában, Kisköre község határában épült meg. A vízlépcső három egybeépített főműtárgyból duzzasztómű, hajózsilip, vízerőmű és a hullámtéri duzzasztóból, valamint az egyéb csatlakozó létesítményekből áll. A három főműtárgyat a hullámtérben, árvízi körtöltéssel védett közös munkagödörben építették meg.

A vízerőmű épületrészébe épített négy vízszintes tengelyű csőturbina újszerű, Magyarországon első ízben alkalmazott megoldást jelentett. A kisesésű folyami vízerőműveknél alkalmazott függőleges tengelyelrendezéssel szemben előnyt jelentett az építési méretek fajlagos csökkenése és a kedvezőbb hatásfok elérése.

A vízlépcső építésének előkészítő munkáit már 1967-ben megkezdték. Ide sorolták a hullámtérben épülő mű árvízvédelmét szolgáló körtöltés megépítését is. A vízépítési műtárgyak 1973-ban, a vízerőmű technológiai berendezései 1974-ben készültek el.

Kisköre

Kisköre hosszú, majd hétszáz éves történelmi múltra tekint vissza. Az itteni emberek régebben többnyire halászatból, földművelésből éltek, sokan messzi munkára, napszámosnak szegődtek, hogy el tudják tartani családjukat. Településünk ma is őrzi a paraszti kultúra hagyományait, melyre rendszeres hagyományőrző találkozókkal emlékezünk.Életünkben döntő változást az itt épülő, 1975-ben átadott vízlépcső jelentett, amely gyökeresen megváltoztatta nem csak Kisköre, hanem a Közép-Tisza vidék, az Alföld életét is. A természet átalakításának eredményeként létrejött a víztározó, megszületett a Tisza-tó, létrejött egy varázslatos vízi világ, amely ma már számtalan csodát, feledhetetlen élményt tartogat az idelátogatók számára. Kisköre a Tisza-tó kapujaként a régió turizmusának egyik fontos fogadóközpontjává, a családok paradicsomává vált, ahol minden rendelkezésre áll egy kellemes nyaralás eltöltéséhez. A sekély, gyorsan felmelegedő tó kiválóan alkalmas fürdőzésre, nagyszerű pihenési, üdülési célpont a gyermekes családok számára. Szabadvizű strandunk a környék legtisztább vizű, egyik legjobban kiépített fürdőhelye, amely kellemesen hűs, selymesen simogató vízével, bővülő szolgáltatásaival, programjaival évente több ezer látogatónak nyújt felüdülést, kikapcsolódást. Az öblök, holtágak, szigetek között csónakázni, kenuzni maradandó élményt jelent, a horgászat szerelmesei pedig egész évben kiskörei horgászkalandokról, gazdag zsákmányról, kapitális harcsákról, süllőkről és pontyokról mesélnek barátaiknak, ismerőseiknek. Aki a környékre is kíváncsi, gyalogos, kerékpáros és lovaskocsi-túrákon ismerkedhet Dél-Heves természeti értékeivel, megnézheti az Európa hírű hevesi Sakk Múzeum és a Tarnamérai Rendőrmúzeum páratlan gyűjteményét, de ha kedve tartja, ellátogathat a Bükkbe, a Mátrába, vagy a Hortobágyra is.Vendégeink nyugodt pihenéséről színvonalas panziók, hotelek, kempingek és falusi szálláshelyek, apartmanok gondoskodnak, hangulatos éttermeink és csárdáink pedig tiszai ételekkel, jófajta egri, gyöngyösi borokkal igyekeznek csillapítani az éhséget és szomjúságot. Honlapunk turisztikai oldalain részletes információkat olvashat a kiskörei látnivalóinkról, termékeinkről és szolgáltatásainkról, programjainkról. Ezeken az oldalakon szörfözve Ön is megismerheti például azt a gazdag, sokrétű programkínálatot, amelyet ez évi eseménynaptárunk nyújt a hozzánk ellátogatóknak.Erről a sokszínű étlapról mindeni választhat ízlésének megfelelő sportrendezvényt, zenés-táncos mulatságot, szórakoztató rendezvényt, vagy művészeti élményt nyújtó programot. Ezek közül kiemelkednek a Triatlon Fesztivál, a Strandparty, a Tisza-tavi Randevú kiskörei rendezvényei, a Lovasfesztivál programjai, a strandfoci bajnokságok valamint az augusztusi Szuperbuli.Ha mindeközben olyan érzése támad, hogy "Kiskörén mindig történik valami", az nem a véletlen műve. Legyen részese Ön is ezeknek a történéseknek! Legyen Ön is a vendégünk, látogasson el Kiskörére, a családok paradicsomába!

Négyes

Négyes község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőkövesdi kistérségben. Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Heves megye határán fekszik, Miskolctól 70 kilométerre délre.

Nevének eredete

A község neve a négyes számra vezethető vissza. Négy határ, négy község (Borsodivánka, Szentistván, Tiszabábolna, Poroszló), tágabb értelemben négy megye (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szolnok, Hajdú, Heves) találkozásánál fekszik. A legvalószínűbb elnevezés: a községi utak négyes elágazása után kapta a nevet.

Története

A környék már az őskor óta lakott volt, ezt bizonyítják azok a régészeti ásatások, amelyek brozkori leleteket hoztak felszínre. A honfoglaló magyarok községet alapítottak a Tisza mellett. Első írásos említése 1331-ben történik. A törökök felégették, ez után sokáig pusztaság volt. A török kiűzése után települt be újra. Lakói állattenyésztésből és földművelésből éltek.

Nevezetességek

Római katolikus templom. 1908-ban épült.
Kastély. A 18. században épült.

Sarud

A Sarud-Poroszló-Tiszafüred határait érintő Sarudi-medence egészen egyedülálló adottságokkal rendelkezik. A tónak ez a része változatos vízmélységű, holtágakkal, csatornákkal és szigetekkel tarkított, gazdag vízinövényzettel, madár- és állatvilággal rendelkező terület. A táj a folyószabályozás előtti állapotokat idézi. Kedvelt úticélja a csónakázni, horgászni, vadászni, kikapcsolódni vágyóknak.

Tiszabábolna

A község Borsod-Abaúj-Zemplén Megye déli részén, Budapesttől 150 km-re, a romantikus festői Tisza-parton fekszik.A lakosság lélekszáma csökken, viszont a hétvégi ház tulajdonosok száma örvendetesen növekszik. A község víz-, gáz-, telefon- és szennyvízcsatorna- hálózattal rendelkezik. A települést körülvevő táj a Tisza-tó létesítése után is hagyományos ősi állapotában maradt meg, nagy része természetvédelmi terület. A Tisza Holtág szabadvízi strandja a fürdőzés kedvelőinek nyújt kikapcsolódást. Lehetőség van sétahajózásra, csónakázásra, horgászásra. Tiszabábolnáról a Fehérló-tanya felé haladva, kis kerülőt téve tipikus szikespusztai mozaikos gyepet találunk. Több védett madár található, mint a vörös és kékvércse, a szalakóta, a búbos banka. A Tiszabábolnaiak ősi mestersége a pákászat. A településen több éves hagyományra tekint vissza a Tisza-tavi Fesztivál megrendezésre tartalmas kulturális és sport rendezvényeivel.
Reméljük, hogy a községbe látogatók jól fogják érezni magukat, megkedvelik, s visszatérő vendégként üdvözölhetjük őket. A szálláslehetőséget a Pákász Panzió biztosítja.

Tiszaderzs

Tiszaderzs Jász-Nagykun-Szolnok megye északi részén, a Tiszafüred-Kunhegyesi-sík közepén, a Tisza-tó szomszédságában található, az Alföld legszárazabb részén, ahol a csapadékösszeg sokéves átlaga 520 mm körül, az évi középhőmérséklet pedig 10 °C közelében alakul. A múlt földrajzi emlékeit igen sok, részben feltöltődött, illetve még ma is felismerhető, sőt vízzel borított meder- és holtág-maradvány őrzi. A folyóvíz egykori jelenlétéről, illetve az áradások kiterjedéséről a település határában használatos földrajzi nevek (pl. Tökös-tó, Fényes, Kolokányos) is árulkodnak. Ez a terület kedvező lehetőségeket teremtett a szőlő-gyümölcskultúra meghonosításának.
A felszín fejlődéstörténetének és a felszíni képződményeknek megfelelően a falu határának túlnyomó részét réti talajok, illetve elsősorban réti öntéstalajok borítják. Említést érdemel ugyanakkor, hogy a Cserőközi-holtág mentén 1984 óta természetvédelmi területet alakítottak ki. A mintegy 260 hektárnyi terület galériaerdője és a kanyargós holtág vize sajátos mikroklímát eredményez, mely számos védett növény- és állatfajnak nyújt megélhetési lehetőséget. Ez egy olyan gátakon kívül rekedt Tisza-holtág, melyet sem halastóvá, sem pedig horgászvízzé nem alakítottak át. A terület egyik nevezetessége a víz felszínét borító, mákszemnél is kisebb növény, a vízidara tömeges előfordulása. Ez a világ legkisebb virágos, zárvatermő növénye.

Tiszaderzs történelme

A település helyét jelentő magaslat már a történelem előtti időkben is lakott volt. Maga a falu is minden bizonnyal korai, már a XIII. század előtt is létező település. Román stílusú templomának nyomai is az egyházi élet kora középkori erdetére ill. jelenlétére utalnak. A honfoglalást követően a Tomaj nemzetség ősi birtokai között szerepelt, a XIII-XIV. században pedig a Szalók és a Tomaj nemzetségek birtokolták. A XIII. században itt lehettek birtokai a Derzsy nemzetségnek is, a XIV. században a Kun, a Pásztói és a Losonczy család rendelkezik a faluban birtokkal. A Derzsyekkel együtt a Bajomiak, majd Mohács után, a Derzsyeken kívül a Fürök, Szabók, Chernelek birtokolták. A Derzsyekkel rokon Széky Pál egri hadnagy is birtokhoz jut Derzsen. A később elzálogosított birtokait az 1670-es években az unoka, Széky Péter szendrői kapitány szerzi vissza.
A török hódoltság végéig, Derzs mai területén több falu is létezett. Cserőközt már 1343-ban említik az oklevelek, s ez a falu még az 1480-as években is létezett. Derzs 1548-as dézsmajegyzékében 9 család szerepel. Derzs és környéke Szolnok várának bevétele után került török fennhatóság alá. A falu lakossága a tatárok 1566-os betörésekor elmenekült, de 1571-ben már 20 házát és templomát említi az összeírás. Az 1590-es években minden bizonnyal újra menekülni kényszerült a lakosság, ám egy 1594-ben készült Báthory-kehely tanúsága szerint újra visszatelepült.
A falu református lelkészeinek névsora 1646-tól ismert, noha a falut a török kiűzésekor és a Rákóczi-szabadságharc idején többször elpusztltották. A falut 1711-12-ben a népesítik be végleg. A felszabadító háborúk idején a falu birtokjoga a kincstárra száll, ám a közeli Burán birtokot szerző Borbély Balázs 1728-ban
Derzsen is birtokrészhez jut. Mária Terézia végül 1745-ben az egész falut neki adományozza, így Derzsen hosszú ideig a Borbély család az egyedüli birtokos. A falu földesurainak támogatásával történtek a XVIII-XIX. századi nagyobb építkezések, így pl. 1795-96-ban a templom, 1801-ben a lelkészlak, 1803-ban az iskola építése.

Tiszaderzs nevezetességei

Tiszaderzs református temploma a XVIII. század végén, református paplakja pedig néhány évvel később épült, ennek ellenére nem szerepelnek a műemléki jegyzékben. A falu közepén lévő egykori Borbély-kúria azonban műemlék jellegű épület. Ezt 1750 és 1756 között építtette, a Mária Terézia által egyedüli birtokossá tett Borbély család. A barokk jellegű épületet a későbbi iskolai célú hasznosítás miatt eléggé átalakították, így például az eredeti épülettengelyek is jelentősen megváltoztak.

A falu legrégibb épülete a korábbi faluszélen álló román stílusú műemlék templomrom, melyet a XIII. században építhettek. A domokosrendi templomnak épült téglaépületet a feljegyzések szerint az 1706-os Rabutin-féle hadjárat idején égették fel, s az új templom már a belterület egy másik pontjára került.

Számottevő építészeti emlék még a belterület északi szélén lévő kettős kastély-együttes: az egymás mellett felépített Szilassy és Losonczy-kastély. Körülöttük park volt, melyből néhány fa átvészelte azt az időszakot, amikor termelőszövetkezeti központként és raktárként használták az épületeket.

Tiszadorogma

Tiszadorogma község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőcsáti kistérségben. A 3. számú főútról érhető el Mezőkövesden át, vagy a főútról Nyékládházánál letérve, Mezőcsáton keresztül.Árpádkori település. Már Anonymus 1220 körül említést tesz a településrôl: "Miután gyôzedelmesen beszáguldozták Szamos-Körösök közét, Szabolcs és Tuhutum vezérek A DOROGMAI réven átkelve visszatértek Árpádhoz: a fejedelem pedig a Dorogmával szemben elterülô földeket Hohat kun vitéznek ajándékozta, kinek utóda a "névtelen" korában is bírta még e földeket."
Tehát a település jól ismert átkelôhely, tájékozódási pontként szolgált a birtok megnevezése során.
Határában nagyobb ôskori település régi magyar község található. Nevét elôbb Durugma, Durugman, Doregma stb. alakokban találjuk. A XIV. századtól az oklevelekben már Dorogmaként szerepel. A XVII. században a Csanádiak a fô birtokosok.
A mai település új keletû. Ugyanis a régi település a Tisza áradásainak áldozatául esett. Az ár nem csak a település régi házait, de még templomát is elmosta.

Nevezetességei

A Mezőcsáti Tájvédelmi Körzet része
Gyékényfonók munkái

Tiszavalk

Tiszavalk – a Tisza-tó egyik legészakabbra fekvő alig 400 lelket számláló kis falva páratlanul gazdag növény- és madárvilággal, valóságos horgászparadicsommal, hínárok közt előbukkanó vízi labirintusokkal, titokzatos útvesztőkkel ejti ámulatba látogatóit.Ez az apró település a 3. számú főúttól Mezőkövesden át közelíthető meg leginkább. Nem kis szerencséjének mondható, hogy a Tisza-tó felduzzasztását pont itt, Tiszavalk és Kisköre között kezdték meg – közel 30 éve. A falu életében azóta is meghatározó szerepet játszik a tó közelsége, hiszen a Tiszavalki-öblöt és környékét évente több tízezren keresik fel páratlan természeti értékei miatt.
Tiszavalk nem tekint vissza évezredes múltra – mindössze öt- hatszáz éves. Korábbi elnevezése az eredetileg személynévből származó Vajk, ahogy a 14. századi oklevelekben is említik. A kicsiny terület volt várbirtok – a 14. században ugyanis Éléskő várához tartozott, volt Széchy-birtok (15. század), majd királyi birtok.
Az erre járók napjainkban is úgy érezhetik magukat, mint az urak: csodálatos környezetben horgászhatnak, csónakázhatnak, madarászkodhatnak, természetbúvárkodhatnak.
A Tisza jobb partján elterülő település kedvező fekvésének köszönhetően kedvelt helye a pecásoknak. A hat hektár területű Tiszavalki-főcsatorna remek horgászó hely, ahol főként csuka, ponty, harcsa és süllőféle akadhat a horogra. Érdekes harcsa-csalogató errefelé az úgynevezett kuttyogtatás, amikor a helyiek "kuttyogó" hangokkal csábítják magukhoz a zsákmányt! Lesz is a kifogott halakból finom halászlé!

Egy-egy belső tisztás, érintetlen sziget párját ritkító növényvilágával lepi meg mindazokat, akik bátrak nekivágni a környék felfedezésének. Hosszú-hosszú kilométereket kell azonban csónakkal megtennünk ahhoz, hogy lencsevégre kaphassuk az öböl rejtett kincseit, páratlan értékeit. A leggyakrabban előforduló növények a különböző hínár- és mocsári növények: a tavat takaróként borító sulyom, a tüskés- és füzéres süllő hínár, a békalencse, a vízitök, a tündérrózsa, a vízipáfrány, a rucaöröm, a rizsgyékény és a nemrégiben a Háromágú morotvában megjelenő kolokán.
A Tisza-tó a vonuló madaraknak is fontos pihenő- és táplálkozóhelye. Leggyakrabban a lúd- és récefélék választják ki maguknak ezt a csodálatos helyet, hogy aztán megújult erővel folytathassák kitartásukat és erejüket egyaránt próbára tevő hosszú utukat. De kis szerencsével találkozhatunk az itt viszonylag nagy számban élő, napjainkban fokozottan védett vidrákkal és hódokkal is.