Pusztai lovastúra a füredi határban

Egyek

Egyek területe már az őskorban is lakott volt, a belterület kiemelkedett a Tiszát kitévő felszínből és ez tette alkalmassá lakhatásra. A községről Priszkosz görög történész is jelentést tesz mint lakott helyről. Szabó Károly történész szerint nevét Edekon hun követtől nyerte. A falu – mint írja – “mindenképpen ősnépek telephelye volt, kitűnik abból midőn 1868-ban a községtől délnyugatra szőlő ültettetett, a földből igen sok urna… és bronztárgy ásatott ki," Pais Dezső a “szent" jelentésű ügy, üd, így ad, egy szavunkból magyarázza – “k" vagy “g" kicsinyítő képzős származékként. Győrffy György ezzel szemben “Ügyek" személynevünkben egy honfoglalás előtti időből átvett régi török, “ügő" méltóságjelölő köznév, már magyar “k" képzővel bővült alakját látja.Írásos forrásokban viszonylag későn /1322/ bukkant fel, de egészen bizonyosan korai megjelenésű község. Legkorábbi templomát ugyanis Szent István tiszteletére építették a XII. század elején. A község a tatárjárás során elpusztult, csak a XIII. században telepítették be. Egyek tatárjárás utáni birtokosa János, a századfordulón a magát a faluról elnevező középbirtokos Egyekiek egyik sarja Mihály volt. 1367-ben zárulnak az Egyeki családot érintő adatok. A település első tulajdonosai - Zoltai Lajos, a debreceni városi múzeum tudós igazgatója meggyőző bizonyítékai alapján - az Árpád-kori eredetű Egyek-i-család. Később a falu az Ohati, a Bérczy, a Linkai és a Zelenay-családok birtoka volt. Zelenay Gergely 2000 aranyforintért nagy-luchei Dóczy Orbán egri püspöknek adta el. Mátyás király Budán kelt oklevelében olvasható, hogy Nagylucsei Dóczy Orbán egri püspök 1487-ben Egyek (Ethyek) faluban élő "népeinek és jobbágyainak" megszerezte a kiváltságot, hogy áruikkal háborítatlanul közlekedhetnek szerte az országban, s az egri püspök egyeki jobbágyait törvény elé vinni csak az egyeki bírákkal és esküdtekkel egyetértésben lehet. A birtokot a szerémi püspök - Dóczy István, az előbbi unokaöccse I492-ben az egri káptalannak adományozta. Szolnok 1552. évi eleste után a törököknek adózó helynek, a szolnoki szandzsákhoz tartozónak írták össze. 1615-ben pedig a bajomi vár tartozékai között tartották számon.

A XVI. század második felében a lakosság nagy része a református hitre tért, s 1621-ben már Egyek református templomát is említi forrás. Legrégebbi úrasztali (református) kelyhe 1694-ből való. A második hajdúfelkelést követően - mint a bajomi uradalom tartozékát - Nagy András hajdúgenerális kapta. A török kiűzése után, mint a szomszédos települések legtöbbjéért, az egri káptalan - mint a hajdúk előtt jogos tulajdonos - pert indított egyeki birtoka visszaszerzéséért. A per eredményeként Egyek újra káptalani birtok lett. A református vallású lakosság 1700-ban még kedvező szerződést kötött az akkor Kassán székelő Egri Főkáptalannal, de az évszázad második felére az erőszakos rekatolizációval párosuló földesúri (káptalani) terhek növelése a lakosság elmenekülését eredményezte. 1787-re az egyekiek telkeiket pusztán hagyva szétszóródtak, elköltöztek. 1773-ban - a reformátusok rovására végrehajtott úrbéri rendelet miatt - pecsételődött meg végképp az egyekiek sorsa. A legtöbben az Arad megyei Kispereg pusztán (ma Peregu Mic, Romániában) telepedtek le. A XVIII. század végén - Szentmargitához hasonlóan - katolikus telepesekkel népesült be újra. A XIX. században, az Alföld nagy folyamszabályozásainak idején, különösen a Tisza medrének kordába szorításával fejlődése újabb lendületet vett. A folyamszabályozás sok embernek munkalehetőséget nyújtott, a víz alól és az árvizektől mentesített részek pedig kitűnő minőségű, szántóföldi művelésre alkalmas területeket jelentettek. Az első világháborúnak 229 egyeki hősi halottja volt, még ennél is nagyobb áldozatot követelt a második világháború. A település 1876-ig Szabolcs vármegyéhez tartozott. Amikor az 1876. XXXIII. törvénycikk rendelkezése nyomán megalakult Hajdú vármegye, a hat "öreg hajdúváros", három bihari és kilenc Szabolcs megyei község - ezek között Egyek is - Hajdú vármegyéhez került.

Az első világháború és a Tanácsköztársaság után a lakosság ismét hozzákezdett a mezőgazdálkodáshoz. Ebben az időszakban kezd kialakulni falunkban egy vékony gazdagodó parasztréteg.1945-ben került sor a földosztásra községünkben, amelynek során a káptalani birtokot felosztották. A község életében jelentős esemény volt az 1947-ben megkezdődött villamosítás. Jelentős előrelépést jelentett mely később a termelőszövetkezethez került át számos embernek biztosított munkát. A községet 1970 július 1-től nagyközséggé nyilvánították, azóta látja el az ezzel kapcsolatos feladatokat, viseli ezt a címet, 1970 és 1990 között nagyközségi tanácsként működött.

Kiss Pál Múzeum

A múzeum klasszicista épületét (ma műemlék) az 1840-es években emelték a Lipcsey-család számára. A múzeum az 1877-ben alapított Tiszavidéki Régészeti Egyletből jött létre. Alapítója: Tariczky Endre katolikus plébános, a korabeli tudományos- és közélet ismertebb szereplője. Amatőr régész, aki Tiszafüred környékén számos ásatást végzett. Az egylet alapgyűjteményét ásatásainak leleteivel, történész dokumentációkkal, érmékkel, természettudományos és néprajzi tárgyakkal növelte. Ez a jelentős, közel 15 000 tárgyat tartalmazó gyűjtemény a II. világháború során részben megsemmisült. A megmaradt gyűjteményből alakult meg 1949-ben az ország első Falumúzeuma. 1952-ben Kiss Pál (1809-67) honvédtábornokról nevezték el, aki a szabadságharc leverése (1849) után itteni birtokain gazdálkodott.
Ma a múzeum jelentős történeti (5500 db) és néprajzi gyűjteménnyel (4000 db) rendelkezik. Mivel Füred fontos fazekas- és nyeregkészítő központ volt, a múzeumban nagyszámú helyi kerámiatárgyat és az alföldi pásztorok által használt ún. "füredi nyerget" őriznek. Emellett a halászati és a textil anyaga (hímzések, szőttesek) is figyelemre méltó.
A múzeumban évente öt-hat alkalommal időszaki (néprajzi, történeti és képzőművészeti) kiállítás is nyílik. Állandó kiállításához magyar, német, angol és francia nyelvű magnetofonos tárlatvezetés vehető igénybe.

5350 Tiszafüred,
Tariczky sétány 6.
Tel.: (59) 352-106
E-mail cím: kisspalmuz@freemail.hu

Kócsújfalu

Kócsújfalu nevét 60 évvel ezelőtti térképen hiába keresnénk, hiszen a falu története az ötvenes években kezdődött, amikor az Állami Gazdaság dolgozói számára új települést építettek, és mivel a falukép szinte semmit nem változott azóta, a falusi "szocreál" gyönyörű példáját találni Kócsújfalun.Az "osztályidegen elemeket" kitelepítették a Hortobágyra, megteremtve a magyar Gulágot. A Górés-tanya, Borsós, Árkus-major környékbeli tanyák őrzik ezen dicstelenség emlékeit. Az ezzel kapcsolatos történeti kutatómunka színhelyéül Kócsújfalut jelölték ki, lerakva egy emlék-kápolna alapjait is.Minden év júniusában emlékünnepséget tartanak a kitelepítettek részvételével, de egy vidám ünnepség színhelye is Kócsújfalu.Augusztus hónapban évről-évre a pusztai ételek főzőversenyét rendezik nálunk, mára már nagylétszámú határontúli részvétellel. Minden finomságot meg lehet kóstolni!
Júliusban a nemzetközi hírű Lovasnapok, és augusztus 20-án a hagyományos, híres hortobágyi Hídivásár teszik különlegessé a puszta életét.

Nyugati fogadó

A Nyugati Fogadó a HNP nyugati szélén, a 33-as főközlekedési út mellett az egyeki útelágazásnál áll. Egyszerre szolgálna a nemzeti parki idegenforgalom információs helyeként és szálláshelyként, valamint a kerékpárút kiinduló pontjaként és kerékpárkölcsönzőként. A hosszútávú tervek szerint indokolt lenne a Nyugati Fogadó szálláshelyeinek kibővítésével egy 50 fő befogadására alkalmas, olcsó szálloda létrehozása, főleg az iskolai csoportok igényeinek kiszolgálására.

Elérhetőség

Cím: 5350 Tiszafüred, 33. főút 45. km
Email: nyugatifogado@freemail.hu
Tel: (30) 278-7378 T/F: (52) 378-054

Patkós csárda

A XVIII. századra tehető a pusztai csárdák kialakulása. Egymástól 10-15 km-re épült csárdák pihenőhelyként szolgáltak az arra utazóknak, így magukat és állataikat is elláthatták. Jelentős szerepet töltöttek be az akkori közlekedésben és kereskedelemben. Levéltári írások és visszaemlékezések szerint hagyományokat őrző, több mint 250 éves Patkós Csárda neve az említett időben már létezett, mely éppen egy pihenő állomás volt Tiszafüred és Debrecen-t összekötő "Só"- útvonal mentén.A Patkós Csárda és Motel Tiszafüred külterületén a Tisza-tó vonzáskörzetében, - Tiszafüred után 8 km-re, a Hortobágyi Nemzeti Park "nyugati kapujánál" közvetlen a 33-as fő út mellett - található, a természet, az érintetlen környezet vonzereje, az alföldre és a pusztára jellemző környezetben.Tiszafüreden 1991 óta működő vállalkozás - Patkós Csárda és Motel - alapvetően éttermi, mozgó vendéglátással és szálláshely szolgáltatással, valamint kisebb ill. nagyobb rendezvények (1500 főig) lebonyolításával foglalkozik.Hangulatos, kellemes étterme és fedett kerthelysége, magyaros ízekkel, tájjellegű ételekkel, bőséges választékkal, barátságos kiszolgálással fogadja vendégeit egész évben. Nyugodt, tiszta, rendezett, szolid környezet, szálláslehetőség az itt pihenni vágyóknak.

Cím
5350 Tiszafüred, 33-as főút 45-ös km
Telefon/Fax: (52) 579-046
Telefon: (52) 579-047
Mobil: (30) 278-7373
E-mail: patkoscsarda@t-email.hu
Web: www.patkoscsarda.hu

Tiszafüred

Tiszafüred a Hortobágy szélén fekvő, 13 000 lakosú város a Tisza partján. A Tisza mindig is fontos szerepet játszott a Tiszafüred életében. Tiszafüred a Tisza-tavi régió legnagyobb települése és idegenforgalmi központja.Tiszafüred és környéke a csendes természeti környezetre vágyó vendégek kedvelt helye. Az idelátogatóknak lehetőségük van lovaglásra, lovas túrákon és a Tisza mentén kerékpáros túrán való részvételre. Aki megcsodálja ezt a tájat az beleszeret és évről-évre visszatér. A Kis - Tisza partján szép, kiépített környezetben található a szabad strandfürdési és vízi sportolási lehetőségekkel. Vendégeinek Tiszafüred és környéke minden évszakban változatos kikapcsolódási lehetőséget biztosít. A szinte teljesen érintetlen vízi környezet, az ártéri erdők a horgászatra és a vadászatra is igen kedvezőek. A ritka madárfajokat bemutató madárrezervátumok (Tiszafüred és Poroszló között és Kócsújfalu határában az egyek- pusztakócsi mocsarakban), a Hortobágyi és a Bükki Nemzeti Park közelsége, a környék arborétumai (Tiszaigar, Erdőtelek) a természetkedvelőknek nyújtanak élményekben gazdag programot.
A Tisza-tó mellett szintén nagy kincse városunknak a termálvíz, az idelátogatókat a termálstrand várja. A strand területén található úszómedence, strandmedence és fedett termálmedence, melynek 39 C-os alkáli hidrogénkarbonátos vize kiválóan alkalmas regenerálódásra és különböző mozgásszervi és reumatikus betegségek kezelésére. A városban melegvizes gyógyfürdő területén szakrendeléssel működő nappali kórház nyújt gyógykezelést a mozgás szervi betegségben szenvedőknek. Tiszafüred kedvező fekvése lehetővé teszi az itt üdülők számára, hogy megismerjék a környék nevezetességeit.

Pepita Ifjúsági Szálló

A Pepita Ifjúsági Szálló Tiszafüred központjában található, szobáink apartman jellegűek, minden szobához tartozik fürdőszoba WC-vel, minikonyha, hűtő és satelit TV.A Pepita Szálló gyalogos és kerékpáros túraközpont, 20 db. Túrakerékpár áll a vendégek rendelkezésére. A Szálló kiválóan alkalmas osztálykirándulások , nagyobb csoportok fogadására, különtermünk 200 fős amely szintén alkalmas konferenciák, családi rendezvények, csoportfoglalkozások lebonyolítására.A különterem technikailag felszerelt. A Szálló épületében működik étterem és Pizzabár. Vendégeinek kiszenezzük megszervezzük programjaikat igényüknek megfelelően.

Cím: 5350 Tiszafüred, Kossuth tér 10.

Nyúzó Gáspár Tájház

A tájház Tiszafüreden a Malom u. 12. szám alatt található, melyet Országos Műemléki Felügyelőség 1975-ben népi műemlékké nyilvánította. A tájházat 1977-1978-ban újították fel az Országos Műemléki Felügyelőség, a Közép-Tiszai Intéző Bizottság és a tiszafüredi Nagyközségi Tanács támogatásával. A ház a falu régi településmagvában épült. Ezt a falurészt a XIX. század elejétől a századfordulóig építették be zugos utcahálózattal, viszonylag nagy telkekkel és gazdasági udvarokkal.
A Malom utcai ház az utolsó, műemléki szempontból is értékes, pontosan azonosítható XIX. századi fazekasház, melynek lakói a Nyúzó-fazekasok voltak. Megvásárlásának és berendezésének az volt a célja, hogy eredeti környezetében mutassák be a félparaszti sorban élő fazekasmesterek élet- és munkakörülményeit, emléket állítva ezzel a híres tiszafüredi fazekasságnak.
A telek az idősebb Nyúzó Gáspár fiatalon elhúnyt első feleségéé, Kiss Juliannáé volt. Tiszafüreden a házakat 1852-ben számokkal látták el. A mai Malom utca 12 ekkor a 195-ös számú ház volt. Itt született a fiatalabb Nyúzó Gáspár, az első házasságából származó egyetlen gyermek, aki a házat a beltelekkel együtt örökölte. A lakóház építési idejét a XIX. század közepére, vastag falai, bélelt ablaknyílásai alapján még ennél korábbra, 1830 körülre is tehetjük. Építője Kiss Julianna apja lehetett, aki telkesjobbágy volt. Fenyődeszka borítású vértelkét későbbi átépítéssel kaphatta. A családi emlékek a ház építési idejét nem őrizték meg, de a helyi hagyomány szerint 1830 körül Józsa Gyuri, a város országszerte ismert tréfás földesura itt osztott ki új telket jobbágyainak.
A fiatalabb Nyúzó-fazekas lánya, Ilona mindig úgy mesélte gyermekeinek, hogy ez nagyon öreg ház, minden testvére itt született. A bejáratnál levő, de 1990-ben kivágott nagy diófát pedig éppen az ő születése (1892) feletti örömében ültette az apja. Ugyancsak ő mesélte, hogy nagyapja, az idősebb fazekasmester is itt lakott, majd elöregedve, kiköltözött a szőlőbe.
A ház hagyományos alaprajzú, három osztatú (középen pitvar, két oldalán szoba és műhely), fával borított vértelekkel, kettős, klasszicista oszlopokkal épült, tetejét nád borítja. Szerkezeti rajza az évek során alig változott. A ház műhely felőli végén még egy helyiség volt, melyet a fazekasok raktárnak használtak, de 1950 körül megrongálódott és lebontották. A ház megvételekor, a ház előtti oszlopsor fölött egy közel 6 méter hosszú gerenda nyúlt túl, jelezve az épület egykori folytatására. Ez a házrész korábban kamra is lehetett.
A házba a pitvaron keresztül lehetett bemenni, mely korábban szabadkéményes volt A szabadkéményt 1919 előtt padlásolták le. A bejárattól balra a padlásfeljárót alakították ki. A pitvarból jobbra, az utca felé nyílt a szoba, két ablaka az utcára, egy pedig az udvarra nézett. A pitvarból balra a műhely nyílt. Ezt csak egy udvarra néző ablak világította meg. A műhely hátsó falán egy kis elhúzható ablak volt, itt adogatták ki az égetésre vagy raktározásra előkészített edényeket.
Mindkét helyiségben az átlagosnál nagyobb méretű szögletes sifonkemence volt, melyet a cserépedények szárításakor úgy használtak, hogy deszkapolcokkal építettek körbe. A kemencéket a pitvarból fűtötték. A szobai kemence még áll, ajtó melletti oldalán kis beépített tűzhelyet alakítottak ki. A műhely kemencéjét 1930 körül lebontották, itt csak a beépített tűzhely maradt meg. A lakást a Nyúzó-család több generáción át gondosan megőrzött bútordarabjaival rendezték be. Legrégibb darabja egy 1830 körül készült későbarokk almárium, mely az idősebb Nyúzó Gáspár édesanyjának, Orosz Máriának hozományához tartozott. A másik két jeles bútordarab (a konyha korsólócája és a műhely tulipánosládája) Kiss Julianna hozományához tartozva 1861-ben és 1862-ben készült. A láda tiszafüredi asztalosmunka, mely sötét alapszínű, két körmezőbe festett gránátalmás darab. Ugyancsak a műhelyben látható a kék-fekete márványozású, 1856-ban készült falitéka is. A bútorzat többi része - beleértve az egyéb lakberendezési tárgyakat is, - az ifjabb Nyúzó Gáspár, illetve lányának használati tárgyai. Ilyen az egyajtós szekrény, mely a fiatalabb fazekas feleségének hozományaként 1888-ban készült. A hozomány többi része is polgáribb jellegű volt, melyet az magyaráz, hogy a feleség, Kovács Ida módosabb birtokoscsaládból származott. A szobai kemence sutján helyeztük el az ifjabb Nyúzó Gáspárné 1890-ben készült mosósulykát, a komód tetején lévő fazekasmunkákat a férje készítette. Felette családi fotók is láthatók.
A pitvar berendezése igen egyszerű. A bejárati ajtő bal oldalán az almárium, jobb oldalán a korsólóca áll, rajta mázas és mázolatlan korsók. A hátsó falon asztal, két oldalán szék, mellette házi készítésű polc, a stelázsi. Az asztal felett és a kemence nyílásainál a XIX.század végén készült füredi cseréptányérok, tálak. A műhely berendezése rekonstrukció. A fazekaskorongot és a mellette lévő fazekasszerszámokat az 1886-1953 között élt Katona János használta. Polcon száradó egyszer égetett edényeit Szűcs Imre, a Népművészet Mestere még kezdő fazekasként adományozta a múzeum berendezéséhez. A tulipánosláda mellett még családi darab az egyajtós kisszekrény, tetején az ifjabb Nyúzó 1905-ben készített lisztesbödönjével. Az asztalon lévő írókák egyike 1887-ben készült, tulajdonosa az egyik itt dolgozó fazekassegéd, Bozsó Lajos volt.
A házhoz tartozó nagy telekből két nyilasnyit (Tiszafüreden egy nyilas 100 négyszögöl) 1971-ben eladtak. A teleknek ezen a részén álltak a gazdasági melléképületek, ól, istálló, de itt volt - kis különálló épületben - az égetőkemence is. Erre a telekrészre új házat építettek, s a gazdasági rendeltetésű épületekkel együtt az égetőt is elbontották.